1,

hatvannyolcadik fejezet • Grace

- 9 °C

Nem akartam hinni a szememnek. "Biztos csak álmodom" mondogattam magamban, és úgy öleltem mint még soha. Az emberi alakjában volt ő volt az Sam , az én Samam aki ember volt. A könnyeim nem akartak elálni , de én is inkább a könnyeimet engedem el mint őt.
Felnyögött a szorításom miatt , de nem akartam se elengedni , se lazítani az ölelésen, féltem hogy ha egy kicsit is engedek elfut messze és sosem látom többé.Viszont éreztem hogy ő is úgy ölel, mintha egy farkast fogna le hogy el ne szökjön .
Egy jó húsz percig csak álltunk a hóban és nem csináltunk mást csak az ellen küzdöttünk hogy ne váljunk szét, majd később engedtünk az ölelésen és oly fórró csókot adott amit az azelőtti éjjszakán mielőtt Jackkel találkozott.
Hosszan csókolóztunk míg csak nem anyám kidugta az órrát a házból :
- Grace kész a vacsi !! Gyere be mielőtt ... - a szava elakadt. Nem tudta folytani a mondatott a meglepettségtől. - Sam ? Te ... te volnál az ?
- Jó estét!
- Jaj édes istenem !! Hát tényleg te vagy az? Gyertek beljebb a melegre! Ne fagyoskodjatok már oda kint !
Anyám szavaira egy kicsit lefagytam. Végre észrevettem hol vagyok.és hogy milyen idő van. Havas a táj és fagyos az idő. Samre néztem , de szemmel láthatóan nem fázott.