2,

hatvankilencedik fejezet • Sam

- 9 °C

Grace anyukája megkínált egy tál forró levessel és attól függetlenül hogy semmi íze nem volt nagyon jól esett. Felmelegített de a vágy hogy újra kettesben legyünk Grace-el a szobájában jobban fűtött . Grace nem engedett el egy percre sem. bizonyára attól félt hogy megint elhagyom, aminek most kevés esélye volt.
- Nos én felmegyek dolgozni. - mondta Grace anyja amikor végeztünk a vacsorával.
Grace felállt, összeszdte a tányérokat,berakta a mosogatóba őket és már viharoztunk is a szobájába.
Mikor kinyílt az ajtó és beléptünk Grace erősebben megszorította a kezemet ,az ágyára húzott és megölelt.
-Úgy hiányoztál!- mondta alig hallhatóan a pólómba.
-Bocsánat!- megrázta a fejét. és éreztem a könnyeit.
Felemeltem az állát és letöröltem a könnyeit. Nem tudtam eldönteni hogy megcsókoljam-e vagy ne. Egy darabig csak néztük egymást, majd közelebb húzta az ajkunkat és megcsókolt. Ebben a csókban egyszerre éreztem a örömét, és a fájdalmát. Éreztem hogy nagyon szenvedett és hogy nem akar többé egy percre se elengedni,majd a farkasok énekére megálltunk.
Csak hallgattuk ahogy a hold alatt vonyítanak és egy pillanatra a honvágy érzése megcsapott. Én is velük akartam lenni egy percig , de utána ez az érzés az ellentetjére fordult.Ránéztem Grace arcára ahogy bámul ki az ablakon és arra vártam hogy mondjon valamit.
-Én is velük akarok vonyítani.- mintha érezte volna mit szeretnék , viszont meglepődtem hogy ezt mondja.
Vigasztalóan átöleltem az egyik kezemmel és a vállára hajtottam a fejem.
-Ne vágyódj ez után.
Éreztem hogy felém kapta a fejét, én viszont tovább bámultam az erdőt.