3,

hetvenedik fejezet • Grace

- 9 °C

Nem értettem miért nem akarja. Csak néztem kérdőn felé , de csak a szomorúságot és egy kis vágyat láttam rajta hogy ő is ott legyen Beckkel, Ulrikkal é a többi társával láttam rajta.
- De miért nem?- kérdeztem- Látom rajtad hogy te is ott szeretnél lenni.
-Te nem lennél képes ott lenni. Nem való neked.És honnan veszed hogy én ott jobban szeretnék lenni mint melletted?
Egy kis ideig csak hallgattam a farkasokat és közben elgondolkodtam , hogy mit ért azon, hogy nem való nekem.
-A farkasok azért vonyítanak amikor fenn van a hold mert ezzel jelzik hogy kedvezőek a zsákmányszerzési viszonyok . - egy gúnyos mosolyt villantott amikor észrevette hogy most már megértettem.
Mikor a farkasok elhallgattak kínos csend uralkodott el a szobán. Bebújtunk a takaró alá, de nem igazán voltam álmos. Túlságosan boldog voltam ahhoz hogy elaludjak.
-Hatott a vírus?- kérdeztem a csöndet megtörve.
-Nem tudom. A farkas alakomban csak kínlódtam hogy átváltozok e vagy sem, és mint látod sikerült újra önmagam lenni, viszont még mindíg küzdök a hideg ellen.
-De hát amikor a hóban álltunk nem remegtél a hidegtől.
-A te tested melegített fel.-mosolygott, én pedig elpirultam, de az öröm lefagyott az arcáról hirtelen- Valószínű hogy megint át fogok változni.
-Nem akarlak megint elveszíteni!
-Nem fogsz! De most aludj!
Lehunytam a szemem, viszont nem voltam egy cseppet sem álmos. Azt a dalt kezdte el dúdolni, amit rólam írt. Kétszer eldúdolta abbamaradt. Ha nem éreztem volna az erdő illatát akkor azt hittem volna hogy elment. De nem, csak elaludt. Kinyitottam a szemem és láttam hogy mélyen alszik. Bizonyára jó rég nem aludhatott már.Bár a vállán feküdtem , még közelebb húzódtam hozzá. Az egyik kezemmel teljesen átöleltem és egy pár perc múlva már én is durmoltam.