6,

hetvenharmadik fejezet •Sam

- 5 °C

Dühített hogy még életben van . Nem bírtam elviselni, hogy amióta csak farkasként él azt képzeli ő a falkavezér ... Back is többet törődik vele és rám se hederít.
Egy ideig csak álltunk a lépcső mellett, majd Grace elindult a mosogató felé feltörölni a vércseppeket a padlón .
-Ne segítsek?
-Nem kell köszi.- mosolygott vissza kedvesen, de a szemében látszott az értetlenség.
Aznap elég fura napunk volt. Grace az istenért se nyitotta volna ki az ablakot mikor véletlenül odaégette a kaját, de végül megtette, viszont az előtt felzavart a jó meleg szobájába.
Egy pár perc múlva ő is követett és csak egymás mellett feküdtünk addig, amíg meg nem szólalt a csengő.
Bizonyára Rachel volt. Felkecmeregtünk az ágyból és leszaladtunk ajtót nyitni.
-Hét ez nem igaz !! Nem tudtunk kimenni a suliból mert.....-a szeme elkerekült a szája tátva maradt - Sam?!-Rachel elkapta a fejét rólam és Gracere nézett, majd megint a sárga szememet fürkészte.
-Szia!-feleltem.
Grace és én csak mosolyogtunk rá míg végül felfogta hogy újra létezek. Bementünk Grace szobájába , és mind leültünk az ágyra .
-Milyen volt ma a suli? - kérdeztem incserkedve .
-Csodás...- válaszolta unott hangon.
-Képzelem.-mondta Grace- Na szóval mi történt ? Megint beragadt az ajtó a suliban?
-Nem ma reggel megcsinálták... Egy Farkas volt megint a suli előtt csak most más ... Isabellnek meg elment az esze ... olyan dührohamot kapott hogy jobb lett volna elviszik a diliházba.
- Milyen volt a farkas?- kérdeztem
- Félelmetes , de csak figyelt ... mintha azt várt volna valamit...
- Mármint milyen szeme volt, és milyen színe volt a bundájának?
- Hmm ... hát szürke volt és talán királykék szemszíne volt... - emlékezett vissza Rach
Éreztem hogy a vér kifut az arcomból. Szürke és királykék szemmel? Látnom kellett ... Nagyon remélem hogy csak egy elkóborolt farkas volt aki csak véletlenül tévedt oda.
-Valami baj van ?- kérdezte Rach a szememet fürkészve megint.
-Nem semmi... csak elgondolkoztam.
A kedvesem aggódva nézett rám.
-Na jó... Grace nem tudod mi van Oliviával ?? Rég nem hallottam felőle és a szülei sem veszik fel egy ideje telefont.
-Nem. Amióta nem jött suliba én sem hallottam felőle semmit.-egy lemondó sóhaj hagyta el a száját
-Kár. Már nagyon hiányzik.
-Igen nekem is.-gyászos csönd lett. Mintha meghalt volna úgy beszéltek róla.
-Remélem biztonságban van !!! Jó lenne ha hamar hazajönne és csapnénk egy csajos bulit. Még fényképezni is elmennék vele szívesen, csak jönne hamar haza.-mondta Rachel a csendet megtörve, de ez után még hosszabb hallgatás jött . Majd egy farkasüvöltésre lettünk figyelmesek. Mind kinéztünk az ablakon és láttunk egy aranybarna farkast minket figyelve. Megborzongtam a fehér havat látva Olivia körül. Majd egy másik farkas is feltűnt mellette.
-Jézusom!! Az a farkas !!!-Kiáltott fel Rach.
Az ablakhoz vánszorogtam és jobban szemügyre vettem. Új volt! Biztos!! Még sosem láttam. Remegni kezdtem az idegességtől. Megint megharaptak valakit. Ez nem lehet igaz!
A lányok is közelebb jöttek az ablakhoz. Grace átölelt, s rám nézett aggódó tekintetével. Rachel viszont csak a szürke farkast figyelte.
Egy kis ideig csak bámultuk a farkasokat és ők ugyanúgy minket. Az én fejemben csak az járt hogy ki lehet ... Ki az új áldozat? Ki az a szerencsétlen aki a mi sorsunkra jutott?
A kérdések csak gyűltek, de válaszokat nem kaptam. Talán ha közelebbről látnám akkor felismerném a szemét, de ki nem mehettem. Grace nem engedte volna és én sem akartam kockáztatni. Nem akartam megint átélni azt a kínt amit Grace nélkül éltem át.